– De... De most az utaz�s fontosabb. Gyere fussunk a s�tramba!

      Az �t nem volt hossz�, hamar meg�rkezt�nk. Igyekeztem minden k�nyelmet megadni neki, ha m�r itt ragadt a mi ter�let�nk�n �s m�g csak el se k�sz�nhetett az �v�it�l. Furdalt a lelkiismeret, hogy miattam ker�lt ilyen helyzetbe.

– Szerintem fek�dj�nk le. Holnap hajnalban indulunk. – sz�ltam kis id� m�lva.

      Mozart m�g sok�ig volt �bren, ami megnehez�tette a dolgomat, de el�bb ut�bb � is k�nytelen volt led�lni. Mikor v�gre egyenletes szuszog�s�t is hallani lehetett, �rny�km�d kilop�ztam a s�torb�l �s nekil�ttam a szervez�snek.
      El�sz�r egy r�gi bar�tomat kerestem fel ell�tm�ny�rt, azt�n a kik�t�be loholtam. Neh�z volt haj�t tal�lni, leg�nys�get pedig m�g nehezebb, de pirkadatra m�r minden k�szen �llt. �r�ltem, hogy ennyire sokan hajland�ak voltak az els� szavamra ugrani.

– Mozart! Mozart kellj fel! – keltegettem m�g mindig alv� t�rsam. – Indulnunk kell!

– J�l van. – v�laszolta, �s seg�tett �sszepakolni ezt-azt. – Alszanak.

      Mintha ez annyira meglepte volna. Vajon �k nem alszanak egy �tk�z�s el�tt? Ugyan… A kik�t�be �rve meg�lltam picit. A pirkadati kellemesen meleg sz�l s�s leveg�t f�jt fel�nk. A kalandok �g�ret�vel cs�b�tott, �s �n k�szen lettem volna fejest ugrani ebbe a m�ly tengerbe. K�pes lettem volna, ha Mozart el nem fintorodik.

– Sose utazt�l m�g a tengeren? – k�rdeztem t�le incselkedve, de �gy t�nt, hangnemem ez�ttal nem ink�bb rontott a hangulaton, mint seg�tett. Csak hossz� hallgat�s ut�n sz�lalt meg.

– De, egyszer. M�g kiskoromban. Nem volt �ppen kellemes �t, viharba ker�lt�nk �s… Mindegy. Induljunk!

      Tart�zkod�sa ellen�re l�ttam a szem�ben azt az izgatott csillog�st, ami az eny�mben is j�tszhatott. Sz�les mosolyra h�ztam sz�m, �s futva indultam el a Csillagles� fel�, a haj� fel�, amivel �tszelj�k majd a tengert. A kand�r se maradt le, v�gig mellettem j�tt.

      A kapit�ny m�rt v�rt minket, �s mihelyst a fed�lzetre ugrottunk a matr�zok fel� fordult.

– J�l van, alja n�ps�g, indulunk! H�zz�tok be a karmaitokat, patk�nyok, vitorl�kat felvonni! Ha csak egy szakad�st, vagy karcol�st is l�tok ezen a sz�ps�gen, az �t h�tral�v� fel�n s�rolhatja a fed�lzetet a felel�s! Horgonyt fel!

      �s elindultunk. A leg�nys�g �sszeszokottan v�gezte a dolg�t, macskat�rsaink egy gekk� �gyess�g�vel mozogtak a f�nyes, f�gg�leges fel�leten. �s val�ban egy nyom nem maradt karmaik ut�n…
      Ahogy v�gign�ztem a haj�t t�nt csak fel, hogy Mozart elt�nt mell�lem. A tatban tal�ltam r�, a korm�nyos m�g�tt, elsz�ntan kapaszkodva a korl�tba. A sz�razf�ldet n�zte.

– H�t igen. Messzire fogunk menni, az biztos! De olyan izgalmas, nem? �s mindent nek�nk kell kider�teni! �s egy csoda lesz! �s… – folytattam volna, de f�lbeszak�tott.

– Igen. De el�bb meg k�ne n�zni a t�rk�pet, hogy m�gis merre megy�nk. A korm�nyos sokat seg�thetne.

      Val�ban. Biccentettem neki, mire seg�tett kih�mozni egy tekercset a cuccainkb�l. Egy v�r�scirmos macska j�tt oda hozz�nk, bajsza f�nyesen csillogott, szemei v�rfagyaszt�n z�ldek. Fej�n egy v�r�s kend�, csom�val k�tve.

– Madame, milord, a kapit�ny jobb keze vagyok,a korm�nyos. Hallottam, hogy r�lam besz�ltek. Sam.

      Mancs�t ny�jtotta �dv�zl�s�l, amit haboz�s n�lk�l el is fogadtam. Mozart bizalmatlanabb volt, de � is hat�rozottan �dv�z�lte t�rs�t.

– Noss, a tervek szerint el�sz�r elhaj�zunk a Sikolt� fokig, van ott p�r j� ember, aki v�r egy rakom�nyra, azt�n indulhatunk az ismeretlen fel�… Ez a kicsike gyors egy j�sz�g – itt sokatmond�an simogatta meg a haj� t�m�r f�j�t – �s nagyon j�l b�rja a gy�r�d�st is. Ma �jszaka vihar lesz, de ne agg�djanak, a kabinban minden csendes lesz. Lenne egy k�rd�sem. M�gis m�rt indultak ilyen hirtelen �s hova tartanak?

– Hihetetlen… Ha minden haj�s ilyen sz�sz�ty�r lesz, akkor ez az eg�sz katasztr�f�ba fog fulladni! – nevettem, b�r csak egyed�l… – Csak vicceltem. �ltal�ban �n besz�lek a legt�bbet.

– Grasu v�r�ek vagyunk mindketten. A t�rsainkat keress�k. – vette �t a sz�t Mozart, aki mintha �r�lt volna, hogy elvonj�k a figyelm�t a hint�z�sr�l. Sz�tnyitotta a tekercset, �s egy ter�letre tette mancs�t. – Valahol itt �l egy n�p, a Derl�vis. El�sz�r �ket keress�k fel.

Sam maga fel� ford�totta a t�rk�pet �s a korm�nyhoz l�pve vizsg�lgatta azt. Miut�n megp�ck�lt egy �vegbur�t mag�hoz intett minket.

– Ez el�g r�gi lehet, itt ugyanis – �s egy szigetcsoportra mutatott – nincs semmi. Csak �r�kk� kavarg� k�d. T�bbsz�r j�rtam itt, �s szavamra, centink�nt kutattuk �t az eg�sz v�zfelsz�nt, de egy elk�sz�lt z�tonyt nem tal�ltunk, nemhogy egy szigetet. Viszont vesz�lyes k�rny�k, sok haj� megy be, mert j�k az �ramlatok, de mind csak leg�nys�g n�lk�l j�tt eddig ki. El�ker�ltek azok, de… Ki k�ne ker�lni. Nem c�lszer� �tmenni rajta. Nagyj�b�l k�tnapos �t, ha a szelek atyja is seg�ts�g�nkre van.

      Mozarttal �sszen�zt�nk. A szigetcsoport egyike volt azoknak a ter�leteknek, ahol az �t k�zben elvileg tal�lkozhattunk volna a n�gy t�rzs egyik�vel. K�telyeimet meg is osztottam a korm�nyossal.

– N�gy t�rzs? Ha �gy t�rzsek, mint a mi n�peink, akkor lehet, hogy m�g seg�thetek is. D�dany�m mes�lte, hogy a teremt�s kezdet�n tizenk�t t�rzs alakult. Ebb�l egy olyan gonosz volt, hogy a saj�t pusztul�s�t id�zte el�. A tizenegyek - mi �gy h�vtuk �ket - �sszefogtak ellen�k. Az�ta minden t�rzsben van egy sz�letett vezet�, aki k�l�nleges jegyeket visel. Sose jutott eszembe, hogy �k lenn�nek a Grasuk.

      Nevetve ugrottam Sam nyak�ba, �s melegen �t�leltem. Mennyi minden! Mennyit seg�tett csak egy csal�di legend�val! Megnyalintottam az arc�t, mire idegesen h�zogatni kezdte bajsz�t. Csak ekkor jutott eszembe, milyen k�nos helyzetbe hozhattam.

– Sz�razf�ld k�t �r�n�l! Nagyj�b�l t�z perc �s kik�thet�nk! – ki�ltotta valaki az egyik �rb�c tetej�r�l, mire a v�r�s kand�r s�r� bocs�natk�r�sek k�zepette elpaterolt az �tb�l �s ir�nyba �ll�totta a Csillagles�t.

      A kik�t�s �s az indul�s k�z�tt alig k�t �ra telt el. M�r �jra v�zen voltunk, mikor a haj� szak�csa, egy kerek cicamica eb�delni h�vott minket. Mira f�ztje valami nagyszer� volt, holott csak az ilyenkor megszokott dolgokat t�lalta fel, �ll�t�sa szerint legal�bbis. T�rkonyos pisztr�ng mirtusz �ntettel �s valami Haj�sn� kedvence s�tem�ny.

      Az �jszakai viharra val� k�sz�l�d�sbe nek�nk is seg�ten�nk kellett, b�r mint minden, sz�momra ez is ink�bb sz�rakoz�s volt. A matr�zleg�nyek megtan�tott�k hogyan kell lek�t�zni azokat a dolgokat, amiket nem tudunk a fen�kbe hurcolni, �s arra is, hogy ennek mi a legjobb m�dja. Felm�sztunk a vitorl�k tart�r�dj�ra �s onnan ugrottunk le a k�telekkel, hogy felh�zzuk a hatalmas v�sznat.

      Mintha maga Mozart is �lvezte volna az eg�szet, a d�lut�n nagy r�sz�ben k�l�nb�z� dallamokat f�ty�r�szett a tenger�szekkel, vagy �pp fennhangon �nekelt valamit vel�k. B�mulatos volt n�zni, ahogy egy�tt dolgozik a n�pemmel. M�rt kellett ennyire m�s helyre sz�letn�nk? Sokat t�n�dtem ezen a k�rd�sen, mik�zben f�nyes bund�ja alatt t�ncol� izmait n�ztem. Bund�ja �gy hull�mzott miattuk, mint maga az ig�z� k�k tenger.

– Kitike? – k�rdezte szinte agg�dva, mikor fel�m fordult. Persze az is lehet, hogy csak �n hallottam �gy.

– Umm… semmi, csak… elf�radtam. – szabadkoztam. – Megh�ztam a h�tam az egyik ugr�sn�l, ez minden.

– Rendben, ha te mondod. Majd a h�tadra lesz valamim. Menj, besz�lj a kapit�nnyal, k�v�ncsi vagyok, hogy �jszak�ra lehorgonyzunk-e, vagy haladunk tov�bb. J� lenne m�r legal�bb a k�d�t el�rni.

      �s ezzel kecsesen el is ugr�lt, egy korl�t mellett l�v� hord�hoz, az oldal�ra bor�totta, azt�n egy hat�rozott r�g�ssal egy m�sik macsk�nak tov�bb�totta. Azt�n ugyan �gy tett a k�vetkez�vel �s az azt k�vet�vel is.

      A napnyugt�t az orrb�l n�ztem v�gig, pontosabban a hatalmas orrd�szr�l. Egy csod�latos macskap�r fogta egym�s v�ll�t �s mer�szen a v�z f�l� ny�ltak. Ikrek. Elvileg Csillagles�nek k�sz�lt egy „tetv�re is”, ez�rt kapott ilyen �kes�t� elemet. A kapit�ny szerint ameddig az egyik haj� �ps�gben van, addig mindegy, hogy a m�sik milyen roncshalmaz �llapotban van, nem s�llyed el. Er�s var�zslat k�ti �ssze a k�t haj�t.

      Ha m�r �pp bent voltam a kal�zkalapos macska kabinj�ban, megk�rdeztem hogy lesz �jszaka. Haladni fogunk. Samet � v�ltja majd fel a korm�nyn�l, �s van p�r talpraesett leg�ny is, akik k�pesek napokig meglenni alv�s n�lk�l. �r�ltem a h�reknek, mert �gy ha Mozartnak el kell majd mondanom, �t is kicsit felvillanyozhatom.

      Mikor m�r csak a csillagok ragyogtak f�l�ttem, �s a halk duruzsol�st, ami a fed�lzeten mutatta az �letet elnyomt�k a hull�mok neszei, az egyik nagyobb doboz m�g� fek�dtem. Nem volt kedvem bemenni, a meleg, cir�gat� szell� kellemesen borzolta bund�m. H�ton fekve n�ztem, ahogy az �gi p�tty�csk�k egym�st t�lsz�rnyalva villogtak a „legf�nyesebb” c�m�rt.

      Nesztelen l�ptekkel k�zel�tett valaki. Nem vettem �szre, csak mikor karmai nyakamon cs�sztak v�gig. El�gedett dorombol�s z�rta a r�miszt� jelenetet, �s mihelyst elengedett �n f�jtatva pattantam f�l.

– Nyugalom, cica. – hangja kellemesen m�ly volt. Sose hallottam m�g ilyennek.

– Mozart?

– Ki m�s. Nem l�ttalak sehol, pedig kor�bban a h�tadra panaszkodt�l. Gondoltam ha szabadul egykis id�d, lepihensz. M�gse. M�ssz fel a dobozra!

      B�r az el�bbi tette n�mik�pp elbizonytalan�tott, de �gy tetem, ahogy k�rte. Hasra fek�dtem, mire � mell�m �lt. Meleg tappancsai enyhe nyom�st fejtettek ki lapock�mra, amit�l akaratlanul is ellazultam.

– Mi…?

– Lesz? Massz�zs. Nem Grasu er�, de engem ez is el�g k�zkedveltt� tett a t�borunkban. �s most sush!

      Halk, ellenkez�st nem t�r� parancs�val nem tudtam mit kezdeni. �tadtam magam a k�nyeztet�snek. Val�ban hihetetlen volt, ahogy minden mozdulat�val mintha egy �jabb, r�gi probl�m�t vett volna le a v�llamr�l. Pedig sose t�r�dtem sokat a stresszes vagy komoly helyzetekkel. �gy voltam vele, hogy ha kell, majd megoldom �ket, addig meg, ha ki lehet ker�lni, f�l�sleges vel�k foglalkozni. Most m�gis �gy t�nt, mintha val�j�ban t�bbet foglalkoztam volna vel�k, mint azt bevallottam magamnak.

      Nem tudtam ellen�llni, mancsai ritmus�ra dorombolni kezdtem. Kellemes, laz�t� nyom�sok, azt�n a f�ldre visszar�nt� l�gies h�z�sok, ahogy az izmaimat mozgatta.

– Tiszta g�rcs vagy. – sz�lalt meg k�t elny�jtott �rint�s k�z�tt, de nem volt kedvem v�laszolni.

      Olyan nyugalom sz�llt meg, mint m�g soha. Tal�n az�rt, mert harcok k�z�tt n�ttem fel. Tal�n az�rt, mert a bar�ts�got, a t�r�d�st csak h�rb�l ismertem. Tal�n a vihar el�tti csend volt csak mindez…

/Mozart szemsz�g�b�l/

Hozz�sz�l�sok megjelen�t�se

Sz�lj hozz� te is!

N�v:
E-mail c�m:
	Amennyiben megadod az email-c�medet, az el�rhet� lesz az oldalon a hozz�sz�l�sodn�l.
Hozz�sz�l�s:
Az�rt, hogy ellen�r�zhess�k a hozz�sz�l�sok val�dis�g�t, k�rj�k �rd be az al�bbi k�pen l�that� sz�t. Ha nem tudod elolvasni, a friss�t�s ikonra kattintva k�rhetsz m�sik k�pet. �rd be a fenti sz�t:

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.