M�g egyszer v�gign�zek a siv�r, szinte �res termen. S�t�t, ablaktalan, a v�r�ses-s�rg�s f�nyt csak a fal ment�n sorakoz� ezernyi gyertya sug�rozza halv�nyan, engem pedig a l�bam el�tt fekv� hatalmas, v�r�sen izz� kilenc�g� id�z� csillag vil�g�t meg a maga dr�mai m�dj�n. Rajtam k�v�l k�t alak van m�g jelen, b�r mindketten m�lyen a s�t�t sarkok �rnyai k�z� h�z�dtak a k�vetkez� esem�nyek el�l. Az egyik a cerem�niamester, aki mindeddig a tervez�s ir�ny�t�ja volt, a m�sik pedig az �rnok, aki a kilenc�g� csillagban l�v� jelek hib�tlans�g��rt felel.
     Kilenc jel, kilenc sz�. Kilenc, sz�momra elhanyagolhat� hozz�val� az alvil�gi D�mon�r leig�z�s�hoz. Hang. Hatalom. H�s�g. Kapcsolat. Mag�ny. P�lda. Igazs�g. Kedvess�g. Ezek foglalnak helyet a csillag cs�csain�l, a kilencedik hely�t pedig �n foglalom el, a k�z�ppont, �s a legfontosabb sz� fel� fordulva. L�nc.
     Biccentek a jelenl�v�knek, azt�n lehunyom a szemem �s �jb�l �tgondolom mit is kell tennem. Vesz�lyes kis var�zslat, �s alig tudunk r�la valamit. De a kir�lys�g vesz�lyben van. Egy olyan ellens�g t�madott r�nk, akikhez foghat�val m�g nem tal�lkoztunk, �gy az uralkod� m�r a legelkeseredettebb m�don ny�l minden ut�n, ami esetleg megmenthet minket. Nekem pedig �gysincs mit vesztenem.
     Val�j�ban ez nem a teljes igazs�g. �nk�nt jelentkeztem. Mindig is a saj�t szememmel akartam l�tni a nagy D�mon�rt, �s mindig is magam akartam ir�ny�tani. Ez az eg�sz sz�momra csak egy nagyszer� �r�gy volt, hogy megkapjam az enged�lyt. �gysincs mit vesztenem, nem? Ha pedig elbukok, �s a megid�zett l�ny a hatalm�ba ker�t, az esk�, amit tettem mindenk�pp a kir�ly k�vet�s�re fogja k�telezni. Nincs hiba.
     Minden, amit tudunk, �sszefoglalhat� nagyj�b�l n�gy mondatban. Az, aki ir�ny�tani akarja a leghatalmasabbik alvil�gi sz�rnyet, kilenc embert �ldoz fel a c�l�rt. Az illet�knek nem kell jelen lenni�k, de az �ldozatok csak akkor teljesek, �s az emberek akkor sz�nnek meg l�tezni (mind testben mind l�lekben), ha a L�nc jelen kereszt�l fektetett v�kony ez�stfon�l, az igazi, jelk�pes l�nc elszakad. Az ehhez vezet� utols� l�p�st nem tudjuk. Akik v�gig vitt�k, az �rott t�rt�nelem alatt mind�ssze hatan, annyira magukba fordultan, megt�rten �lt�k le h�tral�v� idej�ket, hogy semmit nem lehetett bel�l�k kih�zni, m�g azok, akik megszak�tott�k a r�tust hosszan sikoltoztak k�njukban, miel�tt elt�voztak volna.
     Az els� jel lassan felemelkedett, �s a halv�ny por egy elszigetelt r�szt alak�tott ki a l�nc k�r�l. A d�mon alakja halv�nyan felderengett, mintha egy �cska f�tyolon kereszt�l szeml�ltem volna. Fejembe has�tott egy �les f�jdalom, �s szinte �reztem, ahogy a sz�rnyeteg sz�td�lja az eml�keim, a megfelel� embert keresve. K�v�ncsian, szinte mosolyogva v�rtam kire esik a v�laszt�sa.
     A H�s�g megtestes�t�je Ternor volt, egy harcos, akivel f�leg a tengeren t�lt�tt id� alatt besz�lgett�nk sokat, b�r az ut�bbi id�ben gyakran �sszefutottunk a v�ros�rs�g kapit�ny�nak irod�j�ban is. Magas, barna fick�, t�bb izommal, mint �sszel, de hatalmas sz�vvel �s let�rhetetlen lelkesed�ssel. Sose tartottam bar�tomnak, b�r a vele t�lt�tt �r�k k�ts�g k�v�l hamar elsz�lltak.
     Egy kicsiny, szinte jelent�ktelen eml�k t�nt el� a feled�sb�l. M�g az �l�vihar fed�lzet�n t�rt�nt, hogy a kapit�ny ki akart haj�tani, mert a leg�nys�g apr�-csepr� �gyekkel �s l�zad�ssz�t�ssal v�dolt. Noss, az emberek nem nagyon kedvelik a titokzatos alakokat, �gy a var�zsl�kat sem. Ternor volt az egyetlen, aki csak fek�dt a f�gg��gy�n, lass� h�z�sokkal �lezve a kardj�t. Mikor a v�lem�ny�t k�rdezt�k, nyersen csak annyit mondott: „Tegyetek, amit akartok, de ha belefutunk a patk�nyokba, azt nem �lj�k t�l n�lk�le.” Ez senkit nem gy�z�tt meg. Az viszont m�r igen, mikor sorra mindenkit �jultra vert az elk�vetkez� �jjeleken…
     K�nnyed v�llr�nd�t�ssal jeleztem, hogy ez nem jelent semmit. A D�mon�r felmordult �s kiny�jtotta kez�t, b�r az els� jel �ltal emelt fal megakad�lyozta. Azt viszont el�rte, hogy a Kedvess�g sz�tter�lj�n a f�ld�n, majd v�r�ses maszatot h�zva maga ut�n a falon bel�lre csusszanjon. �s m�r �reztem is a k�vetkez� kutat� k�rutat, hab�r a f�jdalom m�r csak enyhe nyom�ss� tompult, mint mikor valakinek a k�zelg� meleg front miatt hasogat csak a feje.
     Egy ellenszenves, sz�ke, magas, k�kszem�, v�gtelen�l j�k�p� f�rfi, bizonyos Cared lett a kiv�lasztott. Nem ismertem igaz�n, mindig a nemesek f�ny�z� �s magamutogat� st�lus�val k�rkedett saj�t h�stetteir�l, amiknek, ha a fele igaz lenne, m�r sokkal jobb lehetne a vil�g, mint amilyen. �m mindeddig csak egy cs�sz�m�sz� k�gy�nak tartottam, csak egy talpnyal�nak. De eddig fel se t�nt, hogy minderre nincs indoka. Gazdag, befoly�sos… H�t ennyire f�lreismertem volna?
     Valamikor, m�g tanul� �veimben l�ttam el�sz�r. Akkoriban � se volt annyira elsz�llva mag�t�l, s�t, mondhatni eg�sz j�l kij�tt m�sokkal. Mint gyenge, nem t�l edzett gyereket, engem a t�bbiek rendszerint megvet�ssel kezeltek, piszk�ltak, cs�foltak, l�kd�stek. Elvett�k, amit tudtak. Cared viszont egyszer� gesztusokkal k�zel�tett fel�m, �s megmutatta, hogy az emberek nem csak gonoszak tudnak lenni. N�ha volt egy-egy j� szava a kitart�somra, m�skor elh�vott, hogy eb�delj�nk egy�tt, azt�n felaj�nlotta, hogy megtan�t megv�deni magam. Nem hittem volna, hogy k�pes r�, �s m�gis az volt. Edz�stervet k�sz�tett, er�nl�temet �s harci k�szs�gemet is kipofozta. A goromb�kkal szembeni gy�zelmeim �s az addig tart� folytonos magamba fordul�s, bizalmatlans�g miatt viszont nem t�nt fel, hogy mit is tett val�j�ban.
     V�g�l is, ez mind�ssze egy alkalom volt. Cared gyerekk�nt volt ilyen. Nekem pedig az�ta is magamr�l kellett gondoskodnom. Ez nem ok, ez nem fontos. A D�mon�r kez�ben, miut�n elfogadta �t is, megjelent hossz�, sz�ges korb�csa. Helytelen�t�leg, csettintett vele, b�r az is lehet, hogy csak elbizonytalan�tani akart. Nem siker�lt neki. A k�vetkez� jelre m�r �n intettem s�rget�sk�nt, ami egy pukkan�s k�s�ret�ben elt�nt, de hat�sa nem maradt el. Az igazi gonosz kev�sb� lett �ttetsz�, anyagiasodni kezdett a saj�t vil�gunkban. Igazs�g.
     Hi�ba v�rtam �nel�g�lten, mert �gy gondoltam, hogy m�r nem tud kit kiemelni a m�ltamb�l, mikor egy kecses n�i alak jelent meg szemeim el�tt d�lib�bk�nt, lefagyott vigyorom. Gira egy v�gtelen�l udvarias, de v�gtelen�l �lesl�t� n�szem�ly volt. Sokan szapult�k, mert olyanokba �t�tte az orr�t, amibe nem kellett volna. �gy tettem �n is, b�r kor�nt sem olyan b�nt�n, mint �k. Vele a vit�im rendszerint egy t�lca s�tem�ny, �s egy kors� j�fajta m�zs�r mellett mentek le. Ha okfejt�sem hib�s volt, nem f�lt ellentmondani, �s �rveim buktat�ira rendszerint r�vil�g�tott. Ideges�t� m�don szinte mindig neki volt igaza, �gy lassacsk�n tan�csok�rt fordultam hozz�. Diplomat�nak tartottam, valakinek, aki j�l ismeri a szavakat �s mindent �tl�t. Nem volt k�l�n�sebb kapcsolatunk.
     Ez mindig �gy ment. Ha hib�ztam ut�lag olvasott be mindent, ha meg tudott akad�lyozni valami �r�lts�gben, akkor el�bb. Gira j�form�n az egyetlen szem�lyis�g volt, aki ellent mert mondani nekem miut�n hivatalosan is m�giahaszn�l�v� nyilv�n�tottak. Kritik�i nem mindig estek j�l, de n�la �szint�bben tal�n senki se besz�lt velem. Nem is tudtak volna, �s most sem �rtem, hogy t�rtem el ezt akkoriban t�le.
     Azonban semmi maradand�. Ami volt, elm�lt, a tan�csai pedig csak az adott k�rd�sre voltak j�k. M�s meg, amit mondott csak az �n�rzetemet s�rtette. Hol lenne � bar�t? Az, aki mindig csak let�ri a sz�rnyaid? Ugyan. Siet�sen tov�bb ugrottam, meg se v�rtam a reakci�t, a negyedik �gat vettem c�lba. A Hatalom k�s�rtetiesen szikr�zott, minden pattan�ssal �jabb r�szletei v�ltak tiszt�v� az �j alattval�mnak. A D�mon�r korb�cs�nak v�g�n megl�tszott a fonat, szakadozott �gy�kk�t�j�nek a red�i a f�ny-�rny�k j�t�k sz�nter�v� v�ltak. Pikkelyes s�rk�nyfarka v�g�n d�rdaszer� t�ske szelte a leveg�t, agyarai, szarvai �s gerinc�n v�gigfut� t�sk�i mind a szarura jellemz� tompa f�nnyel csillogtak a gyerty�k f�ny�ben.
     Vermogen egy fiatal gyerek volt. Sz� szerint. Sz�lei m�r kiskor�ban meghaltak, ak�rcsak az eny�mek. M�gis a vil�got f�jdalmas optimizmussal szeml�lte, mindent�l a legjobbat v�rta, �s ha valami rosszul s�lt el, akkor se b�nk�dott sok�ig. B�rmire k�pes volt r�venni. B�rmire. �s �lt is ezzel a furcsaadotts�g�val.
     A kir�ly tan�csad�j�val el�g gyakran kaptam hajba, mivel v�lem�ny�nk sokszor sz�ges ellent�tei voltak egym�snak. A h�bor� is gyakorlatilag az � javaslat�ra t�rt ki, de ez most annyira nem fontos. Egyszer alkalmam ad�dott eltenni l�b al�l, b�r annak is komoly k�vetkezm�nyei lettek volna. Dr�maira terveztem, a sz�let�snapj�ra, amikor a kast�lyban hatalmas b�lt szerveztek. Nyilv�nos megsz�gyen�t�s, beolvas�s, minden hib�j�nak felsorol�sa sz�pen sorban. Azt�n hossz�, f�jdalmas hal�l. Nem sz�m�tott, hogy az �rs�g val�sz�n�leg addig verne m�g a m�reg ellenszer�t el nem �rulom, vagy szeg�ny p�ra v�gleg kileheli a lelk�t. A tov�bbiakba igyekeztem nem belegondolni.
     Ver az el�k�sz�letek �jjel�n rontott be hozz�m �s hosszan besz�lt nekem arr�l, hogy mire k�sz�l�k. Mintha nem tudtam volna. �r�kon kereszt�l hol �rvekkel pr�b�lt le�ll�tani, hol gyerekesen eldugta a m�reghez sz�ks�ges hozz�val�kat. Ideges�t� volt, valahogy m�gse tudtam r�venni magam, hogy elk�ldjem. R�m er�szakolta mag�t, �s b�rmit tett egyszer�en eln�ztem neki. Mondhatni hatalma volt felettem, holott csak egy fiatal emberpal�nta volt. V�g�l egyetlen sz�val �ll�tott le. „Rendben.” – mondta, �s nemes egyszer�s�ggel els�t�lt.
     De ez nem bar�ts�g, nem? Hisz sz�ntiszt�n, �nz�en felhaszn�lta ellenem az adotts�gait. B�r tal�n nekem is r�szem volt benne, v�g�lis �n hagytam, hogy mindez megt�rt�njen… Elhessegettem a k�telyeket. � egy gyerek, �s a gyerekeket csak a sz�vtelenek b�ntan�k.
     F�ty�l� hang vis�tott fel a csendesen serceg� gyerty�kat t�lharsogva. Hang. A D�mon�r kinyitotta v�rv�r�s, feket�n csillog� szemeit �s egyenesen r�m n�zett pillant�sa szinte felperzselt…
     – �, kis haland�! H�t ism�t ide vezetett a hatalomv�gyatok. Sz�m�tottam �m r�, hogy felh�vtok m�g. Gyere k�zelebb, gyere csak! Hagy l�ssalak, gyere be falon bel�lre! – d�b�rg�en m�ly hangja visszhangot vetett az �res szob�ban, m�zesm�zos invit�l�sa pedig szinte vonzott. Ha most megtettem volna, amit k�rt, szabadon puszt�thatott volna a vil�gban. F�loldalas mosollyal v�laszoltam.
     – Nem egy egyszer� b�b�jos vagyok, D�mon�r! Ne fecs�reld az er�d, ink�bb keresd meg a Hangot!
     Felmordult, ahogy ny�ltan ellenszeg�ltem a k�r�s�nek, de nem tehetett semmit. K�tsz�n�en, �va intett att�l, hogy tov�bb menjek, akkor ugyanis m�r nem fordulhatok vissza. De mikor akarna a sz�ntiszta gonosz j�t b�rkinek is? Nem. Vissza�t az�ta nem volt, hogy belefogtam.
     Egy f�ves mez�n hom�lyos alak t�ncolt �t k�nnyed l�tekkel. Dala messze sz�llt a sz�llel, ig�z�n lengedezett, ak�rcsak hossz�, sz�ke haja. Kellemes eml�k, egy hossz� �tr�l. Hirtelen minden t�zbe borult, a boldog �llatk�k hely�t v�res hull�k vett�k �t, az �l�nkz�ld f� hely�t pedig felperzselt, szikes talaj v�ltotta fel. Lals meghalt a k�ldet�s alatt, �s m�g csak rendes temet�st se kaphatott…
     Mindig b�lcs mond�sair�l, r�buszair�l volt ismert, a kis csapat hamar a sz�v�be z�rta mint vez�rt. A kir�ly nem egyszer k�ld�tt minket fontos feladatok ut�n, �s minden alkalommal sikeresen t�rt�nk vissza. Lals mindent tudott az emberekr�l. Ha valakire r�n�zett, m�r messzir�l megmondta hogy fog viselkedni, p� perc besz�lget�s ut�n pedig r�szletesen be tudott volna sz�molni a lelki �s ment�lis �llapot�r�l az illet�nek.
     M�r �let�ben is sok mindent tanultam t�le. Nem adott tan�csot, �s abban se seg�tett, hogy v�lasszak. Mindig csak a c�lravezet� k�rd�seket tette fel, de v�laszolni m�r nekem kellett. A fogalmaz�s mestere volt, �s egy egyszer� sz�val megoldotta, hogy b�rmin elgondolkodjanak a k�r�l�tte l�v�k. Miut�n meghalt, sokszor eszembe jutott a gondolkod�sm�dja, �s rengeteg helyzetb�l kih�ztak rejtv�nyei, amiket csak ut�lag �rtettem meg. S�t, sokszor mintha m�g mindig figyelt volna az �rnyakb�l �s seg�tett volna, ha sz�ks�gem volt r�. De � m�r halott volt, �gy nem �rtettem, hogy ker�lt el� mint lehets�ges �ldozat. Elengedtem.
     – Ostoba vagy. – sz�l�tott meg a csillag k�zep�n fogva tartott l�ny �– Nem halott, k�l�nben hogy tudott volna melletted �llni?
     �sszefutott a szem�ld�k�m. �l? Lehets�ges ez? V�g�lis nem tal�ltuk meg a test�t… De nem! Csak ki akar z�kkenteni a sz�rnyeteg, ez nem lehet igaz! Ha pedig neki el�g egy elvesztett t�rs eml�ke, mint �ldozat, �m legyen. Lalst se sz�m�tottam bar�tomnak, ahhoz nem �lltunk el�g k�zel. El�g volt egy pillant�s, hogy a Kapcsolat is sz�tolvadjon �s a csillag cs�csait �sszek�sse egym�ssal, hatalmas kilencsz�get alkotva. A porszer� fal elt�nt, azt�n ennek a kilencsz�gnek az oldalai ment�n t�nt fel ism�t. Az alvil�gi teremtm�ny leguggolt hozz�m, repedezett rozsdabarna b�re alatt er�t�l duzzadva hull�mzottak az izmok.
     – Er�s vagy. Er�s kapcsolatokkal, er�s bar�tokkal. M�rt �ldozn�d fel mindezt? – eszel�s �r�let �s ravaszs�g csillant fel szem�ben, szavai pedig k�telked�s m�rg�t hintett�k k�n�lt�k. Lehet j� lett volna elfogadni… Meg�rinteni a l�nyt, hogy azt tegyen, amit akarjon �s ennek az eg�sznek v�ge legyen. Csakhogy…
     – Nincs mit vesztenem. Nincsenek bar�taim �s m�r csal�dom se! Haladjunk, azt�n cselekedj ahogy k�v�nom!
     Cysalt r�g�ta nem l�ttam. Nem volt egy vez�r egy�nis�g, de n�la jobban senki se szervezett meg semmit. Addig egym�snak ismeretlen embereket is hihetetlen�l �ssze tudott kov�csolni. N�lk�le nem volt t�rsas�g, minden esem�nynek a sz�ve, lelke volt. El�g volt felemlegetni a nev�t �s mindenki tudta, kir�l van sz�. Nem v�letlen.
     Nekem k�l�n is volt vele dolgom, nem csak nagy t�rsas�gban. A var�zsl�k k�z�tt az utols� �v a legnehezebb, ilyenkor ugyanis remetek�nt f�lre kell vonulnunk �s magunkban gondolkodni, tanulni, fejleszteni a tud�sunkat. Aki nem b�rta, szimpl�n meg�r�lt, vagy �ngyilkos lett. Tal�n nem �ltem volna t�l, ha nem csemp�sz el nekem ezt-azt. Levelek, k�nyvek, h�rek a k�lvil�gr�l. Lelem�nyess�ge �mulatba ejt� volt, a s�tem�nyek alj�ra karcolt, s�lymokat k�ld�tt, kid�lt f�k t�rzs�re karcolt �zenetet mindig m�s k�drendszert haszn�lva.
     M�r akkor is �vek �ta ismertem, �s nem hittem volna, hogy figyelt r�m annyira, hogy a szabad id�mben lefoglaljon, s�t, sz�rakoztasson. Nem kiz�rt, hogy neki k�sz�nhetem az �letem, b�r val�sz�n�leg n�mi szenved�s �r�n, de magam is k�pes lettem volna v�gigvinni az eg�szet.
     – Tudod mit kock�ztatott �rted.
     – Tudom. Semmit. Ha r�j�nnek, az �n tan�ttat�somnak lett volna v�ge. Annyi �v, teljesen feleslegesen.
     – Hogy te milyen �n�rzetes vagy, korcs! F�lelfhez k�pest m�r ak�r hossz��lt� rokonaid k�z�tt is kiemelked� lenn�l. N�zz m�r magadba! – durva szavak semmi val�s indok. Ehhez m�r r�g hozz�szoktam. Szenvtelens�gemre csak csettintett a korb�ccsal �s r�lehelt a Mag�ny jel�re, ami elfeket�lt �s elfedte a gyerty�k f�ny�t. Kiz�rta a k�lvil�got, magunkra maradtunk.
     Mag�ny. No, ebben legal�bb b�ven volt r�szem. F�leg kis koromban, azok ut�n ugyanis, hogy a kir�ly szolg�lat�ba �lltam, Ansa sose hagyott hosszabb id�re magamra. Sose volt felt�n�, hogy ott volt mellettem, ahogy az se, ha �ppen nem. A diszkr�ci� mester�nek lehetne tekinteni… Alacsony, mozg�kony, �s hihetetlen�l gyors nem csak ha mozg�sr�l van sz�, de ez az �szj�r�s�ra is jellemz�. Visszah�z�d�, sz�tlan n� h�r�ben �ll, akin�l jobb helyen az inform�ci�k, panaszok, levelek, �zenetek sehol sincsenek.
     Ah�nyszor valami fordul�ponthoz �rt az �letem, Ansa ott volt. Felt�n�s n�lk�l, a maga term�szetess�g�vel. Ha egyed�l akartam lenni, nem kellett mondanom, megveregette a v�llam azt�n elt�volodott. Ugyan ez ford�tott esetben is igaz, ha nem akartam nagy t�rsas�gban lenni, de j�lesett volna, ha valaki egyszer�en le�l mell�m, vagy besz�lget velem, szinte a semmib�l bukkant el�. Meg�rz�sei r�miszt�en igaznak bizonyultak.
     Az, hogy valaki mes�lt neki, mindennapi dolognak sz�m�tott. Az m�r ritkas�g sz�mba ment, ha � ny�lt meg valaki el�tt. Velem �polt kapcsolata ez�rt is volt �rdekes m�soknak is, ugyanis mindketten besz�lt�nk b�ven. Megtudhattam, hogy mi b�ntja a legjobban, mennyire hi�nyzik a csal�dja, �s hogy val�j�ban ezeket a meg�rz�seket mennyire sz�vesen kapcsoln� ki. Szem�lyesebb dolgokr�l is ak�r �r�kon kereszt�l besz�lgett�nk…
     – P�lda. J�jj�n a P�lda! – ugrottam tov�bb szinte gondolkod�s n�lk�l, Ansa ugyanis m�r k�zelebb �llt hozz�m, mint eddig b�rki. Majdnem olyan volt, mintha a testv�rem lett volna... Nem akartam jobban belegondolni az egy�tt t�lt�tt id�k m�g�tt h�z�d� v�konyka sz�lak val�s erej�be.
     – Hmmm… Ahogy �hajtod! – A sz�rny morgott, farka mint egy ideges nagymacsk�� csapkodott jobbra, majd ballra. A v�r�sl� f�lhom�lyt k�kes f�ny t�rte meg, �s a L�nc el�tti utols� jel b�szk�n, egyed�li csillagk�nt emelkedett a magasba.
     Ez�ttal az �ltalam ismert leghat�rozottabb embert l�thattam. Worbelt. V�r�s haj�, magas var�zsl�, egy a legend�sakk� v�lt erej�ek k�z�l. Fekete tal�rban, melynek ujjait �s als� szeg�ly�t rejtelmesen dereng� lil�s r�n�k d�sz�tett�k. De az eml�k nem az eny�m volt. A D�mon�r l�pett h�tr�bb n�mik�pp reszketve a d�ht�l. Worbel ugyan olyan teremben �llt, mint �n most. Kilenc�g� csillag, k�t csukly�s fazon, gyerty�k. Egy hatalmas l�ny, a terem k�zep�n, sz�rnyai �sszepr�sel�dnek az �ket k�r�lvev� fal hatalma alatt. � is megpr�b�lta, ak�rcsak �n.
     Magas, kellemes hang� pend�l�s futott v�gig a leveg�ben. A csillag elt�nt, az alvil�g ur�b�l �rad� s�t�ts�g elnyelte. V�gzett, megid�zte a D�mon�rt, aki meg akarta �lni. Parancsot adott, mire a m�sik nem tudott mihez kezdeni. Megb�ntette, sz�rnyait�l megfosztotta. Hatalm�t korl�tozta. H�t ilyen er�s volt Worbel, �s ennyire felk�sz�lt. De amikor a s�t�ts�g oszladozni kezdett…
     G�rnyedt v�ll�, esetlen, v�konyka f�rfi �llt csak a hely�n. Szem�ben nem csillogott a b�szkes�g, mint r�gen, hely�t �tvette a m�rhetetlen f�jdalom �s az elhagyatotts�g. T�rdre rogyott, arc�t tenyereibe temette �s n�m�n zokogott, r�zk�d� v�llakkal. Nem �rtettem m�rt, nem �rtettem hogyan. Csak azt tudtam, mit�l lett ilyen. A t�rt�nethez hozz�tartozik, hogy Worbel, �letem leg meghat�roz�bb alakja k�t h�t m�lva meghalt. Azt mondj�k, leugrott egy szikl�r�l.
     Reszketve n�ztem k�rbe. Nem, nem, nem… nem lehet, hogy ez legyen a v�ge. El�rni a c�lt, de �sszeroppanni a s�lya alatt. H�t hogyne, hogy nem vette �szre senki. Az�rt v�ltozott meg mindenki ennyire, mert elvesztett�k azokat, akik sz�m�tottak nekik. M�g ha nem is tudtak r�la, hogy nincsenek egyed�l. �n is ezt hittem… beleestem ebbe az egyszer� csapd�ba. Meg�rtettem, hogy hogy kell befejezni az id�z�st, de nem akartam megtenni. Nem volt er�m, hogy is lehetne.
     B�rmennyire eltasz�tottam magamt�l mindenkit, mert f�ltem, hogy ism�t elvesztek valakit a csal�dom ut�n, az emberek ok n�lk�l is kialak�tott�k a saj�t bar�ti kapcsolataikat. �s �n sem maradhattam ki. Nincs er�s bar�ts�g, nincs gyenge bar�ts�g. Olyan bar�ts�g van, amit nem ismernek el, �s olyan, amivel tiszt�ban vannak a birtokosai. Nem lehet al�becs�lni egyiket se, mert alkalomadt�n olyan er�t szabad�thatnak fel, mint soha. �s itt az er�… a L�nc elt�p�s�hez kell…
     – Nem. Ennyi volt, nem t�bb, rohadj az alvil�gban, Glacier! – ord�tottam d�h�sen a D�mon�r k�p�be. Nem hazudott nekem, j�form�n egyszer se. �n akartam �gy �rtelmezni a szavait, hogy azok hazugs�goknak t�njenek.
     Bar�tok n�lk�l �lni? Nem lehetetlen. Csakhogy senki soha nincs annyira egyed�l, mint azt hiszi mag�r�l… �n p�r pillanat alatt fedeztem fel, hogy mennyien k�t�dnek hozz�m, �s hogy �n, tudtomon k�v�l, mennyi emberhez k�t�d�m. Az egyetlen, amit tehettem �rt�k, hogy v�g�l azt tettem, amit kellett.
     M�g miel�tt a L�nc, �s az �let�k fonala elszakadt volna…

Hozz�sz�l�sok megjelen�t�se

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s