A két egymásnak feszülő fél azonban nem zavartatta magát. Kékes energianyalábok csaptak bele az őszes boszorkánymester előtt a földbe. Harkon, ez a tapasztalt, vén róka jól ismerte régi tanítványa trükkjeit, így könnyedén lépett arrébb, mikor a megfelelő pillanat elérkezett. Bíbor köpenyének széle megperzselődött ugyan, de neki nem esett baja.

– Ejnye, szégyelld magad, Tanter! Ez már olyan szákállas, mint én magam! – gúnyolta ki az ifjabb varázslót. Tudta, hogy ezzel csak ingerültebbé teszi, és akkor az több hibát vét majd. Egészen a kritikus pillanatig. Ez a harc ugyanis az erőért, és ezzel életre-halálra ment.

      A megszólított vöröses hajú fiatal csak sértődötten rántotta meg éjfekete varázslóbotját, mely válláig ért fel. Tudta mire megy ki a játék, ezért nyugalmat erőltetett magára. Már éppen a következő csapást indította volna, mikor hirtelen bekapcsolódott a történésekbe a tűz is.

      Egy haldokló főnix bucskázott lefelé a magasból, majd fogott földet meglehetősen keményen. A varázslók nem tudták honnan érkezett, de mindkettőjüknek hamar eszébe jutott, hogy ezek a különleges lények a létsíkok között úgy járhatnak-kelhetnek, ahogy akarnak. Érdeklődve léptek hát közelebb, az éppen hogy pislákoló fényű madárhoz.

– Javaslom, szakítsuk félbe a harcot, mester. Valami papírlap van nála, úgy látom. Lehet, hogy egy égi üzenet.

      Az öreg csak bólintott és letette botját, hatalmának egyik eszközét a földre. Tanter követte mozdulatait, és egyszerre tették meg az utolsó lépést a csöndesen lángra kapó hulla felé. Az ősz varázsló kikapta a tűzből a lapot, és elfújta az azon is erőre kapó lángnyelveket. Nem törődött a főnixszel, az úgyis feléled majd, és messzire repül. Közelebb emelte szeméhez a töredéket, és olvasni kezdett:

--ró hirdetéseink:

Sürgősen eladó egy búvárszivattyú, mivel egészség---- okokból költöznöm kell, de sajnálatos módon nem tudom magammal vi---. A ház is eladó, de a benne lábat vetett penész epekövet okozhat a toxinok kibocsátása miatt. Ezért áro- -lul megválnék attól is!
Ér--klődni a kerületi kórházban a -------------

– Harkon mester, tudja mi az a búvárszivattyú? – kérdezte az ifjonc, miután átvette az összeégett papírt.

– Már honnan tudnám? De valami méregkeverő trükkje lehet, egy másik világból, mert toxinokat említ. – csóválta meg a fejét, és kioktatóan folytatta – Hát mikor fogod te egy csöppnyit is használni a fejed?!  Erre tanítottalak én?!

      A következő pillanatban a boszorkánymester őrjöngve fetrengett a földön. A húsát maró sav váratlan fejlemény volt. Ekkor kapott szárnyra az újjászületett főnix is, csapásától a sav mohón kapott lángra. Még jobban, még égetőbben ette be magát a sercegő húsba.

– Nem, uram. Maga az aljasságra, és az önzésre tanított engem. És arra, hogy az adódó lehetőséget azonnal használjam ki. Immár végeztem a múltammal... – Sóhajtotta csöndesen a párbaj győztese, és elfordult a sikoltozó embertől. Már nem tart soká.

      Távoztában még felkapta fekete botját, és csak egy szavába került, hogy eddig sötét öltözéke fehérre váltson. Ő végzett a múltjával.

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés